Az őrség

10. fejezet
 Lassan de megérkeztünk. Lucas lealította motort majd rám nézett.
- Indulás
- Jól van, na. – Szálltam ki a kocsiból mérgesen. Unottan körbepillantottam és elállt a lélegzetem. Hatalmas kőből épült iskola tárult elém. Az iskolát egy hatalmas park vette körül. Lucas mellém vonszolta a csomagjaimat majd megállt mellettem.
- Egy valamit nem mondtam?
- Mit?
- Hogy mostantól a barátnőm vagy. – Erre úgy kitágult a szemem, hogy azt még egy rajzfilm figura is megirigyelhetné.
- Hogy mi van? – Mondtam szépen lassan.
- Meg kell valahogy védenem téged. És hogyan magyaráznád azt, hogy egész nap együtt vagyunk?
- Muszáj?
- Ne gyerekeskedj. – Megfogta a kezem és alig hagyta, hogy megfogjam a szabad kezemmel a bőröndömet elindult. Így mentünk végig az egész iskolán. Remek volt mondhatom. Szerencsére mindenki órán volt, de a látszat kedvéért mindent meg kell tenni. Végighaladtunk a hatalmas folyósokon majd elértük az igazgatói irodát. Egy hatalmas fa ajtó volt reneszánsz stílusú faragásokkal. Lucas elengedte a kezem majd bekopogott. Egy középkorú férfi megszólalt.
- Igen? – Ez most az jelenti, hogy szabad? De Lucas tétovázás nélkül benyitott és akkor megláttam a férfit. Nagyapát. Fel sem nézett.
- Nem órán kéne lenniük? Vagy esetleg ki küldte önöket a tanár? – Fel sem ismer? Bá hát ránk se nézett ez hogy lehet?
- Védelmet szeretnénk kérni igazgató úr. – Mondta Lucas olyan lenéző hangnemmel hogy én szégyelltem el magam. Erre persze az igazgató úgy felkapta a fejét, hogy megijedtem. Először Lucasra nézett majd rám. Éreztem, hogy megakad a szeme rajtam. Remek.
- Liz?
- Tessék?
- Uramisten. Kislányom. – Szaladt hozzám a férfi és átölelt. Gondolom ő is azt hitte, hogy meghaltam. Szuper még valaki?  Óvatosan rá tettem a hátára a kezem. Nem ismertem őt. De mégis mintha már 100 éve ismernék egymást. Lucas csak állt egy helybe és a cipő orrát nézte. Amikor abba hagyta az ölelést a nagyapám rá nézett a „barátomra ” és elkezdett vele beszélgetni.
 - És mi okod volt ide hozd a vámpírok közé?
- Mintha ő nem lenne az. – motyogta Lucas
- Nem ezt kérdeztem. – Mondta nyugodtan, de mégis volt szigor a hangjában
- Erősödött az ereje.
- Ezt hogy értsem? – Mondta és közben felhúzta a szemöldökét?
- Úgy hogy Kate ember lett miatta. Megmentette az életét.
- Tessék? Az lehetetlen.
- Nem, nem az. Liz valami marha nagy erővel rendelkezhet, amit meg kell tanulnia használnia.
- Ez a fiú igazat állít? – Éppen akartam mondani, hogy igen, de bele szólt Lucas
- Ez a fiú a barátja. – Mondja gúnyosan Lucas hogy engem kínos helyzetbe hozzon. A nagyapám kérdőn rám néz, de semmit se kérdezett.
- Hát jó. Kaptok védelmet. Lucas te is a különlegesekhez vagy beosztva. Védd meg őt. Ezen kivűl ti lesztek az őrök?
- Tessék? – kérdezem furán, mert ezt nem értem
- Mostantól ti vagytok az iskola felügyeltjei. Ti nézitek, hogy egy vámpír s megy át az emberekhez.
- És ez hol is védi meg? – Kérdezi Lucas kétkedve
- A gyakorlás teszi a mestert. Az erőd csak akkor mutatkozik, ha nagyon muszáj. Nem lehet kényszeríteni. Lucas te pedig nézed, hogyan csinálja. Különben is. Ha baj van te meg tudod védeni őt. Értitek? – Jobban belegondolva igaza van. Lucasra sandítok. Rám néz, majd látja hogy én nekem meg felel és bólint. De nagyon óvatosan.
 >>>>>>  Éppen az emberek szállójához tartunk, amikor hirtelen becsöngetnek. Lucas megfogta a kezem. A diákok abban a pillanatban özönleni kezdtek a tantermekből. Mi meg csak sétálgattunk ott, mint a hülyék.  Ha minden igaz a félvérek a B folyosón vannak. Elértük a lakó részeket. Elértük a megfelelő szobákat. A különlegesek valójában egy lakásba lehettek a párjukkal szóval én is együtt leszek Lucassal. Övé a kanapé az egyszer biztos. Elértünk a 21-es ajtóhoz. Leellenőriztem a kis cetlit, és ha minden igaz, ami ide fel van írva ez a mi szobánk. Lucas megfogta kulcsot és kinyitotta a bejárati ajtót. Egy kis lakás elénk tárult, ahogy bementünk. Először a nappali fogadott minket, ami egyben az ebédlő is volt. Három ajtó nyílott. A konyha a fürdő és a szobánk. Lucas becsukta az ajtót mögöttünk és a kulcsot ledobja a dohányzó asztalra.
- Köszöntelek a közös lakásunkba. – Mondja viccelődve és ledől a kanapéra.
- Látom megtaláltad az ágyad. – Mondtam gúnyosan és benyitottam a szóbába kukucskálni. Egy francia ágy volt benne és egy szekrény. Nem túl nagy szám. Letettem a bőröndömet az ágy mellé és elfeküdtem az ágyon. Pillanatokon belül Lucas megjelent az ajtóban a bőröndével.

- Elkísértelek ide, amikor semmi kedvem sem volt hozzá és marha fáradt vagyok, mivel két napja egyfolytában vezetek. Itt fogok melletted aludni és kész. Ne aggódj, már nem járunk, emlékszel?- Mérgesen arrébb mentem az ágyon és oda engedtem Lucast. Ő csak simán ledőlt az ágyra és már aludt is. Látszik, hogy régen ivott rendes vért és nem hűtöttet. A nap lefárasztja a vámpírokat. Szerencsére rám ez nem hat. De sajnos évenként nekem is kell innom egy pohárral, ha nem, akarok legyengülni. Felkeltem és elkezdtem kicsomagolni. Kivételesen belenéztem a tükörbe és szépnek láttam magamat. Ezért le is fényképeztem magam

A szoba elég nagy volt ahhoz képest, hogy ez csak egy lakás. Nem nagyon érdekelt, hogy kedves lakótársam aludt mivel nyugodtan porszívóztam. De észre se vette olyan mélyen aludt. Annyira unatkoztam, hogy még az ő cuccait is elpakoltam. Amikor készen voltam már annyira tényleg nem tudtam mit kezdjek magammal, hogy kimentem a folyosóra. Diákok mentek el mellettem, de igazából csak a srácok bámultak engem semmi más sem volt. Ahogy sétáltam és gondolkoztam egyszer csak bele ütköztem valakibe. Aki nagy puffanással leejtette a könyveit. Gyorsan letérdelt a földre és elkezdte a cuccai szedegetni. Egy elsős lány lehetett. Belegondoltam, hogy lehetnek e barátai a gímiben, ha ilyen esetlen. De gyorsan lehajoltam és segítettem neki. A lány rám nézett majd egy gyors köszönömmel elsietett.

Sokat gondolkodtam, hogy mire lesz jó nekem ez az egész iskolásdi, de mindegy. Lucason kívül senkit sem ismertem itt.  Na, jó a nagypapám, de őt se ismerem igazából. Ráadásul holnaptól mindenki ismerni fog engem.
Este Lucassal megkaptuk a jelvényt, amit a ruhánkra kellet tűznünk. És már este be kelltet állni a szolgálatra. Igazából engedélyezve volt a varázserő használata mivel az emberek nem nagyon járnak ki este, de ha mégis akkor szükség esetén ki tudjuk törölni az emlékezetüket.
 Lucassal leültünk a háztetőre. Ott legalább senki sem lát minket. Kábé egy órán át nem szóltunk egymáshoz, amikor egyszer csak Lucas megtörte a csendet.
- Bele gondoltál abba, hogy mi két éven át itt fogunk lenni és ezt csinálni? Te bírni fogod.
- Muszáj. Ha meg akarom másnak is menteni az életét.
- Te inkább csak visszahoztad. – Próbált viccelődni. De hirtelen vérszagra lettem figyelmes
- Te is érzed ezt? – Kérdezem, mire beleszagol a levegőbe és felpattan. Rám néz, majd egyszerre futunk a szag irányába. Átugráltunk egy pár fán, és amikor már láttuk, hogy mi történik leugrottunk egy fa mögé. Megfogta a kezemet, hogy úgy csináljon mintha mi csak egy enyelgő szerelmes emberpár lennénk. Befordultunk és ott ált két vámpír, akik kissé összeverekedtek egy ember lány véréért. Amikor észrevettek minket az egyik felénk futott. Hirtelen Lucas félre lökött és ki eresztette éles szemfogait mire a vámpír srác hátra hőkölt. De erre elkezdtek verekedni, míg a másik vámpír ezt az alkalmat kihasználva elkezdett közeledni a rémült csaj felé. Gyorsan oda futottam a lány fel és akkor láttam, hogy az a lány a folyosóról.
- Hagyd a barátnőmet. – Kiáltottam mire a vámpír rám mosolygott. Nem akartam még leleplezni, hogy mi is vagyok
- Ember- Mondta és közeledett ocsmány vámpír fogaival. Átöleltem a lányt mire ő kibontakozott az ölelésemből és fel ált és felpofozta a vámpírt mire az a döbbenettől majdnem sokkot kapott. És akkor jöttem rá, hogy egy félvérhez van szerencsém. Na, ez vicces.
- Mit merészelsz? – Mondta a vámpír és a lányt a kezénél fogva arrébb lökte. Na, erre én is felfigyeltem. Egy félvért bántott. Felálltam és rászegeztem a parfümös üvegcsémet. A vámpír először szerintem hülyének nézett, de aztán rájöhetett a tartalmára. A szentelt vízre.
- Vidd azt innen. – Morogta és hátrált.
- Mit akarsz a lánytól.
- Csak egy kis vért.
- Igyál állat vért. – Mondtam neki mérgesen
- De az nem királyi. – Morogta. – De úgy látszik, ma már nem iszok. De embervért még ihatok.
- Meg ne próbáld. – Mondta Lucas és oda futott hozzám ott hagyva a másik vámpírt. Engem is félre lökött így sikeresen hátra estem a csaj mellé. Lucas és a másik vámpír szintén verekedésbe kezdtek. És jött a másik vámpír is beszállt a verekedésben. Hárman egymás ellen.
- Szia, a nevem Liz. – Nyújtottam a kezem a csajnak.
- Az enyém Kiara. – Fogta meg a kezem és láttam a meglepődését az arcán. Rájött, hogy én is félvér vagyok. Rám nézett nagy szemeivel csodálkozva én meg rá mosolyogtam.
- Szerintem válasszuk szét őket. – Figyelmeztettem, hogy a hátunk mögött három vámpír éppen egymást ölik.
- Jó ötlet. – ugrott fel és a kezét a három vámpír felé tartotta. Én is követtem a lépéseit és már ketten álltunk egymás mellet és egy nagy robbanással szétválasztottuk őket. Mindhárman egyszerre estek a földre.  Lucas gyorsan felugrott és megkötözte a két vámpír kezét.
- Gyerünk az igazgatóba. – Mondta és szorosan húzta őket, akár mint a rabokat. Mi meg ketten lányok követtük őket.

Veronika

9. fejezet

Belöktem a nagy átlátszó üvegajtót. Mindenki el volt foglalva valamivel így nem nagyon törődtek azzal, hogy bejöttem. Levettem a kabátomat és ledobtam az egyik kanapéra. Körül néztem, hogy felmérjem a környezetemet. Dave videojátékozott Szonjával. Perry egy régi hintaszékbe ült a kandallónál. Sarah és Diana pedig együtt iszogatták borospohárból a vért. Lucas és a többieket nem láttam. Felmentem a falépcsőn megcsodálva a festményeket a családról. Mindenképen más és más évszázad stílusai láthatóak az öltözetükön. Lassan felértem a lépcsőn és bementem egy szobába ahol beszélgetést hallottam. Naná hogy ott voltak a hiányzó emberek khm kivételek. És az ágyba ott feküdt Bianka. Mellette pedig Kate nézelődött ki a fejéből idegesen. Láthatólag feszült volt a hangulat Vic és Lucas között. Beléptem és leültem Vic mellé egy reform stílusi székre. Ash Kimet karolta át ahogy Biankát nézték. Úgy nézett a barátnőjére, hogy a szívem szakadt meg. Kim próbálta felvidítani bátyát, de nem nagyon ment neki. Lucas pedig Kate ágyán ült. Amikor észrevett leszállt az ágyról és oda jött hozzám.

- Beszélnünk kell. – Mondta szinte suttogva

- Mond

- Négyszemközt. – Rá néztem Vic-re mire ő vállat vont.

- Jó. – Lucas leszaladt a lépcsőn én pedig utána. Komolyan ennek a családnak az a szokása, hogy mindenhova rohangálnak? Felkapta a kabátját és az enyémet is s a nagy sietség eközben átpasszolta a ruhát. Gyorsan felvettem majd ki mentünk. Kint lelassított és bevárt.

- Na, mond

- Tartozom, neked egyel.

- Oké

- Ezért veled megyek az Akadémiára

- Hogy mi?

- Mex tudom mit mondott neked. És igazat adok neki. De arra nem gondolt hogy ott egy félvér nincs biztonságban. Ezért veled megyek.

- Ez most egy vicc? Tartozol nekem egy szívességgel és nem is én döntöm el hogy mi legyen az.

- Őrülj hogy ezt megteszem neked.

- De én nem megyek oda. Ezt megmondtam Mexnek is és most neked is. Le van zárva

- Nem. Te elmész az Akadémiára és veled megyek, ez van lezárva. Készülj

>>>>>>>> 

Kinyitotta a csomagtartót bedobta a bőröndöket. Én beültem az anyós ülésre Lucas mellé. Vic meg a többiek a mögöttünk lévő kocsiba. A terv egyszerű volt.  Ők haza mennek Biankával én meg megyek az akadémiára Lucassal. El se tudom mondani milyen boldog, vagyok. Haha. Mex lesz a főnök ameddig Lucas velem lesz, és ki nem járjuk a 3. –at. A Sunset akadémián két tagozat van. Az esti és a nappali. Az éjjelibe voltak a vámpírok a nappaliba az emberek. A nagyapám mindig is meg akarta teremteni a békét az emberek és a vámpírok között. Hát fogalmam sincs, ez hogyan működik, ha így is külön épületbe van a két tagozat. Én az emberek közé megyek Lucas meg a vámpírok közé. De természetesen az iskolának más jelentkezési szempontoknak is meg kell felelni. Csak és kizárólag nemesi családok leszármazottjai lehetnek az iskolába. Ez a szabály mindkét tagozatra vonatkozott. És nem volt kivétel. Persze ez az Akadémia se az emberekről szólt. Hanem a vámpírokról. Inkább csak nekik volt egy iskola. Hogy meg tanulják uralni szomjukat. Természetesen nem tudták az ember diákok hogy léteznek a természetfeletti lények. Az éjjeliesekre is úgy tekintettek, mint saját magukra. De sokan nem tudták, hogy létezik egy harmadik tagozat is. Ezek voltunk mi félvérek. Mi is az emberek közé jártunk, de voltak óráink a másik tagozattal is. Általában minket neveztek azoknak, akikkel kivételeznek, és bármikor elengednek óráról. Na, mondjuk ebbe volt valami.

 Mivel a harmadig tagozatosak voltak az úgymond „uralkodó család sarjai”. De sokan nem tudják, hogy amikor őket megteremtette rájött, hogy ez a két nemzet előbb utóbb egymás ellen fordulnak. Ezért megteremttette Veronikát, a Tündért. Békeségben éltek, amíg Ádám kitalálta, hogy utódokat kéne nemzeni, ha fen, akarják tartani az uralkodói családot. Éva helyeselte, de Veronika, választás elé kényszerítette Ádámot, hogy válasszon közte és Éva között. Ádám Évát választotta és ekkor Veronika elszomorodott és tudta, hogy ő nem tarthatja fent az erejét ezért istenhez fordult. Isten megsajnálta és ezért egy átkot szabott ki. Az volt az átok hogy ha egy vámpír és ember párnak három gyermeke születik akkor az egyik legyen ember a másik vámpír a harmadik pedig a kettőnek a keveréke. Vagyis mindkét erőnek a felét birtokolja. Ők voltak a tündérek. De viszont ez az átok a tündérekre is vonatkozott. Ez az jelentette, hogy ha két tündérnek születik három gyermeke, akkor az egyik szintén vámpír és az ember de a harmadik mind a három erővel rendelkezik százszázalékosan. Tehát ők mind a három genetikai csoportot képviselték. Vagyis ők voltak a félvérek. A világ leghatalmasabb uralkodó család sarjai.