Élet és halál között

4. fejezet

- El van törve a lábam Ash. Bocsi.

- Mi van? – Mondta a alig halhatóan mivel olyan gyorsan zuhantunk.

- Eltaposták a bokám. De el akartam jönni.

- Aha, csak ezért ugrottál velem? Azt hittem jobb barát vagy Liz

- Ash én

- Ne szólj hozzám inkább jó? – Ez a szó hason vágott. De rájöttem, hogy tényleg egy szemét lány vagyok. Fogtam magam és gyorsan kicsatoltam az övet. Azonnal meggyorsult a zuhanásom. Ash utánam kapott, de nem sikerült neki. Én csak zuhantam és zuhantam. Nem használtam az erőmet, mert meg akartam halni. Úgy éreztem, hogy nekem nincs senkim, de akkor még nem voltam abban az állapotban, hogy meghaljak. Nem most nem. Majd hirtelen elkapott egy kéz és átfonta a derekam. Ami előtt a földbe csapódtunk volna Ash izmai megfeszültek és el kezdtünk emelkedni. Megmentett. Óvatosan letett a földre és végigmért.

- Ilyet ne csinálj többet. – Mondta hisztérikus hangon. – Majdnem meghaltál.

- Ash én se…..  – és akkor minden elsötétült körülöttem.

Egy szobában ébredtem. Ismeretlen hely volt számomra. Egy alak ült az ágyam szélén. Nem tudtam ki venni pontosan ki az. Megmoccantam. Az arc olyan ismerős volt, de közben ismeretlen. Az biztos, hogy egy idősebb lány volt az, de közben mintha magamat láttam volna. És akkor leeset.

- Iris mit keresel te itt?

- Itt lakok

- De hát te nem itt élsz

- Hát nem pont itt de végül is a földön vagy nem igaz?

- Micsoda? Mi történt?

- Nem emlékszel?

- Nem. Én csak arra, hogy a tömeg alatt voltam és valami ejtőernyő.

- A tömeg alá kerültél. Vic és Ash nem mert egyedül hagyni ezért Vic lehozott téged.

- És Ash?

- Ő Biankával ugrott.

- Iris te hazudsz! – Nem lehetett így. Biztos, hogy Ash nem hagyott volna cserben.

- Ha akarod, megkérdezheted te magad is. Ash! Gyere! – Iris fel ált majd kiment és akkor bejött Ash

- Ash te velem ugrottál. Emlékszem. –Ash fagyos arca hirtelen megváltozott. A jeges tekintett helyet-szomorút láttam.

- Nem. Liz én Biankával ugrottam.

- De emlékszem! – Kiabáltam a sírás határán. – És azt mondtad, hogy szeretsz. És Vic ott hagyott.

- Liz. - Ült le mellém. – Én Biát szeretem. – Ez pofonként ért. Visszahajtottam a fejem majd nem szóltam többé hozzá. Ash vette a jelet és ki ment. Még egyszer visszanézett rám. – Csak elköszönni jöttem. Biával elmegyünk. Ja és Iris visszamegy anyukátokhoz, ha akarsz, nem kell itt maradnod Vic-el. – Ekkor úgy döntöttem megérdemel egy mondatot.

- Én Vic-et szeretem. Jobban, mint bárki mást. Még Irisnél és anyáéknál is jobban. Szóval menj. Nem fogsz hiányozni.

Fájdalmasan rám nézett majd kiment. És én akkor becsuktam a szemem és álomba sírtam magam. 

Iris és Vic váltogatva néztek be hozzám mivel én csak feldagadt szemekkel néztem a plafont és nem ittam se ettem. Iris néha letérdelt és könyörgött, hogy hagyjam abba a sírást, mert ez neki is fáj. De Vic viselkedése is meglepett. Leült az ágy szélére és ő is ki nézett a fejéből. Mintha érdekelni, hogy mit csinálok. De egyszerűen nem érdekelt. Kezdtem feladni. Nem fog sose visszajönni Ash. Meg akartam halni. Mivel nem ettem/ittam már két hete. Nem tudtak orvost hívni mivel tudták, hogy akkor ki derülne, hogy más vagyok, mint a többiek. De egyik este, ahogy bámultam szintén azt a pontot, mint mindig éreztem, hogy valaki van a szobába. Ash volt az. Felültem és rá néztem. Ő csak ált a falnak neki támaszkodva és azt súgta, hogy „hagyjam abba” de én örömömben elkiáltottam magam.

- Ash. - Gyorsan kikászálódtam az ágyból, de amire oda értem nem volt ott. Képzeltem. Összeestem sírva. Iris és Vic berontott a szobába. Iris oda jött és elkezdte rángatni a kezemet Vic pedig átölelt. Felnéztem a nővéremre majd akkor meg láthatta a szemben az érzéseimet, mert olyan szorosan át ölelt, hogy az szinte fájt. És én ott voltam Vic és Iris szorításába és akkor kiböktem, mert beláttam milyen hülye voltam.

- Bocsánat. – Iris és Vic egyszerre hajolt el tőlem majd Iris óvatosan kibökte

- Te semmit se tettél. – Majd ő is elsírta magát. Én meg átöletem.

- Ne sírj

- Rendben. De én próbáltam mindent megtenni

- Meg is tettél mindent

- Nem hiszem

- De te mindent megtettél

- Rendben. – Szipogott majd átölelt még egyszer

- De Iris figyuka én nagyon éhes vagyok. – Erre mindketten elnevettük magunkat

- Hozok kaját. – Majd felállt és ki rohant. Kettesben maradtunk Vic-el.

Csend telepedett a szobára majd Vic törte meg a csendet

- Azt hittem elveszítelek. – Majd óvatosan közelebb húzódott majd megcsókolt. Az ajkunk egymáshoz ért majd vadul elkezdtünk csókolózni. Majd széthúzódtunk.

- Hiányoztál. – Mondta. Elmosolyodtam

- Nekem is

- Megijesztettél. Azt hittem, hogy meg fogsz h… - a szájához tettem az ujjam jelezve hogy ne mondjon ilyeneket. Megfogta a kezemet és csöndben úgy ültünk ott, amíg a nővérem be nem hozott 6 (!) Szendvicset és 15 liter vizet.  Letette elém

- Most eszel és iszol, de nekem semmi se maradjon. - Rámosolyogtam majd neki álltam enni. Tényleg éhes voltam. Csak úgy kapkodtam a falatok után. Nagyon jó volt. Amikor végeztem a tálcát kivittem illetve az üres palackokat majd visszamentem Vic-hez. Megfogta a kezem és a szemembe nézett. Sötétkék szeme csak úgy ragyogott és arcán annyi érzelem volt, hogy le se lehetne olvasni.

- Megbocsátasz. – Kérdezte

- Igen. – Ekkor átkarolt majd megcsókolt az ajkai az enyémhez simultak majd szenvedélyesen folytattuk. Leültünk a kanapéra leverve az asztalon lévő cuccokat. De hirtelen éreztem valamit a levegőben. Olyan volt mintha magas feszültségű áram volna a levegőbe. Kinyitottam a szemem és nem hittem a szememnek. Ash ált ott. Egy vihar kellős közepén. A fákat vadul tépte a szél. Vic észrevette, hogy nézek valamit és elengedett. Valamit mondott, de nem tudtam koncentrálni rá mivel valami különöset éreztem. Jég hideg járta át az egész testemet. A levegő megfagyott. És akkor akár egy villámcsapás belém hasított egy kép, ami néhány másodpercig tartott. Amikor abba maradt olyan hirtelen amint tudtam ellöktem Vic-et majd elugrottam. Abban a pillanatban amint ugrottam betört az ablak és üvegszilánkok záporoztak be. A bútorokba beleszúródtak és engem is egypár eltalált. Fájdalmasan sikoltottam. Vic és hasonló körülmények közt volt. Amikor az utolsó szilánk is a földet érte az ismerős arc leengedte addig magasba tartott kezét majd eltűnt. Alig bírtam elhinni. A legjobb barátom ilyet tesz velünk a földön? Ahol emberek is vannak. Ez nem normális. Iris berohant a szobába, de az ajtónál megtorpant és az arcán a borzalom futott végig. Ijedten ránk nézett.

- Mi a fene történt itt? – Kérdezte hisztérikusan

- Ash. – Feleltem miközben óvatosan felálltam. – Nem tudom mi van vele de tudom hogy épp ésszel soha se tenne ilyet.

- Jaj, istenkém ez tényleg ezt csinálja?

- Mit?

- Hát ezt nézett körbe. Most mi a fenét csináltok, hogy juttok ki onnan?

- Csak hívj valakit ide. – Iris kirohant a szobából majd ajtócsapással elhalkult minden. Vic-el csöndben ültünk majd végül megtörtem a csendet. 

- Vic mi baja Ash-nak? – Vic először meglepődött, de utána elmosolyodott.

- Nem jöttél még rá?

- Nem. – Néztem rá zavartan. – Mire?

- Ash nem akarja, hogy együtt legyünk.

- De Ash Biankát szereti.

- Meg téged.

- De ő azt mondta, hogy engem nem szeret.

- Nem mindegy Liz. – Kiabálta idegesen. – Változtatna azon, hogy mindenkivel kikezd akit ismer

- Például?

- Iris-el már kikezdett. – Csend telepedett a szobára. Alig akartam hinni a fülemnek.

- Nem, biztos nem. – Motyogtam zavartan. – Nem tenne ilyet. – De akkor egy hang megszólalt a fejemben. Vagy igen?  Zavartan kiráztam a fejemből majd körbe néztem

- Most nagy szarba vagyunk igaz.

- Abba. – Ő is körül nézet majd fájdalmasan nézett a csillogó szilánkokra. Óvatosan hozzáért majd felszisszent. Egyetlen olyan emberi tárgy volt, ami megölhetett minket. Az üveg. Ha hozzá értünk olyan volt mintha egy ember tűzbe nyúlna. Nem tudom mi oka volt ennek, de a tény az tény. Nem lesz innen könnyű ki kecmeregni. Ráadásul a szilánkok el is szívták az energiánkat, amivel valami védést biztosíthattunk volna. És erő nélkül egy tündér nem sokáig bírja.

Nem tudom meddig ültünk mozdulatlan. Vic szinte már hányt olyan rosszul volt. De megjött a felmentő sereg. Iris és Kim.

- Na, mi van Liz fogságba estél. – Húzta mosolyra a száját.

- Kim néz Vic-re eléggé rosszul van. Nincs idő a szórakozásra.

- Ó de kár. Na, jó nézzük elég jó munkát végzett Ash. – Felemelte mindkét kezét magasra mire az össze apró szilánk a levegőbe emelkedett majd mind a lány köré gyűlt. Le engedte az egyik karját majd a másikat az arca elé emelte és belefújt a levegőbe mire azok kizáporoztak az ablakon nagy zaj  közepette. Majd

amikor üres lett a szoba halvány grimaszt vágott.

- Mit kapok cserébe.

- Pár napra maradhatsz? – Kérdeztem reménykedve, hogy ennyi elég lesz neki.

- Legyen. – Majd otthonosan levágta a táskáját a földre majd elterült az ágyamon.

- Úgy látom, ma nálam alszol. – Vigyorgott rám Vic én meg kínosan visszamosolyogtam. Én nem akartam vele aludni.

Kimentem a ház elé felmérni a károkat. A ház oldalának dőltem majd elnevettem magam, ahogy végig gondoltam mi történt. Eltörött a lábam és hallucináltam utána majd étlen szomjan feküdtem az ágyban és végre minden rendeződött aztán volt egy látomásom, amivel meg mentettem Vic és saját életem. Körbe néztem. Majd elnevettem magam. Ilyen élet nem sok mindenkinek adatik meg.

Amikor vissza mentem a szobába Vic ott mosolygott rám. Leültem mellé a kanapéra majd ő átkarolt. Együtt néztük a tv-ben a műsort. Majd eljött az este, amitől annyira féltem. Leültem az ágyra amíg Vic fogat mosott majd kijött. Láthatta rajtam, hogy valami baj van mivel csak leült mellém.

- Mi a baj?

- Semmi. – Próbáltam rá mosolyogni, de elég rossz színész vagyok.

- Na komolyan

- Fáradt vagyok

- Oké akkor aludjál én még fent leszek. – Puszit nyomtam az arcára majd belefeküdtem az ágyba. 

Egy régi ismerős

3. fejezet

Egy régi ismerős

Lassan belökte az ajtót

- Ez lenne az. Abban a házban nem szerettem lakni szóval ezt a kérot választottam, de nem sok hasznomra lesz idén. – Óvatos mosolyra húzta a száját. Neki is fura volt ez a helyzet. - Egy szoba van, én alszok a kanapén.

- Nem, én vagyok, a vendég ragaszkodok a kanapéhoz.

- Én házam én döntöm, el ki hol alszik. Mars a szobába. – Megszorítottam a bőröndömet és bementem a kicsi helyiségbe. Csupán egy kétszemélyes francia ágy és egy szekrény volt ott. De nem nagyon izgatott. Nem leszek mindig itt. De viszont mindig vele leszek. Na, jó hagyjuk ő csak egy barát semmi több.

Ledőltem az ágyra majd egyből elaludtam. Kb. egy óra múlva felébredtem és ki mentem a napaliba sehol se láttam Vic-et. Oda sétáltam az ablakhoz már sötét volt, de még láttam valamicskét. Egy alakra lettem figyelmes. Gyorsan felkaptam a csizmám illetve egy elemlámpát majd megnéztem, hogy Vic mit csinál. Az elemlámpával megvilágítottam a kertben a széket és egy füstölgő alakra lettem 

figyelmes.

- Felébredtél?

- Nem képzeld, alva járok. Naná

- Mért jöttél ki?

- Én nem gyújthatok rá vagy mi?

- Te cigizel?

- Igen.

- O a nagy dohány ellenes megváltozott

- Mint te

- Én? Mi van Liz nem ismersz meg?

- De sajnos megismerlek

- Sajnos? Én is sok mindenre mondhatnám ezt a szavat, de nem teszem.

- Vic ez nem te vagy.

- Akkor ki? Én nem ilyennek ismertelek meg. De valahol mindig is tudtam, hogy van egy másik oldalad

- Ne röhögtess Liz.

- Röhögtetlek? Vicces vagyok vagy nevetséges, hm? Megmondanád?

- Szerintem te is tudod a választ

- Oké ezt megjegyeztem. – Majd egyenesen rádobtam az égő csikket. Nem sokat árthatott neki hisz mégis egy forró égitest hercege.  Berohantam a házba onnan a szobába majd becsaptam az ajtót mire az egész ház megremegett és kitört belőlem a sírás és az ágyra rogytam majd álomba sírtam magam.

Reggel, amikor felébredtem egy pillanatra nem is emlékeztem semmire, majd amikor megláttam az ágyon fekvő alakot eszembe jutott minden. Ez meg mit keres itt? 

 Amikor megmoccantam felém nézett bánatosan.

- Bocsi Liz csak új még nekem ez az egész együtt élés

- Tíz évig nem volt az.

- De most csak barátok vagyunk

- Hét évesen is azok voltunk.

- Liz én még mindig érzek valamit irántad.

- Hát már bocsika de akkor meg minek szakítottál velem és minek bántasz meg egy folytában?

- Mert mint már mondtam mindenkinek vannak hibái, és ez a kapcsolat és te is az vagy…

- Erről beszélek! – Felém nyúlt, de én elkaptam a kezem. -  Találkozunk lakásosztásnál.

- Liz…

Az utca üres volt hisz mindenki pakolászott vagy tülkön ülve várta, hogy mehessen. Legszívesebben ordítottam volna egyet csak nem akartam, hogy dörögjön a földön az ég. Hisz ha egy föld hercegnő sír esik az eső, ha kiált, akkor dörög az ég. Így ki kövezhető, hogy mért nem süt nap. Vic szomorú volt. A suliba át kellett sétálni egy erdőn, ami nagyon szép volt. Itt volt az első csókunk Vic-el. Még vajon megtalálom azt a fát? Elkezdtem nézelődni, amikor hirtelen valaki hátulról át karolt. Ash volt az. -  Hiányoztál

- Én sok mindenkinek hiányzok

- Szakítottunk

- Én meg mondtam

- Ash tudom. De becsapott. És most együtt kell laknunk

- És?

- És? Én nem akarok vele lenni

- Legyél velem. Megengedném, hogy a barátnőm legyél. – Ash-t óvatosan vállon bokszoltam majd elröhögtem magam

- A századik?

- Nem! A százegyedik

- Megtisztelő lenne, csak most éppen kihasználom szingli korszakom mosolyogtam rá.

- Hát jó akkor egy óra múlva a sulinál. - Majd felszívódott, mint a szél.

Egy röpke órácska után tényleg mindenki a sulinál volt. Bianca és Ash is. De Vic-et nem láttam sehol. Az igazgatónő mondta a hosszas beszédét én meg csak szememmel egy arcot kerestem. Egy hercegét. Már csak egy-pár perc volt indulásig, de amikor majdnem elmentem megkeresni feltűnt. Úgy láttam nem csak nekem tűnt fel az érkezése. A mellettem álló Ash-nak is. De amit tett azon meglepődtem. Hirtelen megfogta a kezem és én nem ellenkeztem.  Éreztem, hogy pont akkor néz felénk Vic. Felém sétált, de amikor ide ért mellém csak ki került.  Amikkor már nem láttam a nagy tömegben elengedtem a kezét. 

- Mi volt ez?

- Figyelj Liz én csak egy icipicit húzni szeretném a barátodat

- A volt barátomat

- Mindegy. Figyelj, barátok vagyunk. Mérne, tehetnénk, úgy mintha járnánk?

- Most szívatsz?

- Nem, nem szívatlak. Figyelj vagy igent mondasz vagy nemet, de szerintem gondold át.

- Oké. De ilyen hülye ötletet se halottam még

- Most már igen

-  Kedves diákok. Már mindenki tudja hogy kivel fog lakni. Kérem, mindenki legyen párba a lakótársával.

 Fogalmam sem volt, hogy hol van Vic. Megpróbáltam a tömegben ugrándozni mivel eléggé alacsony termetű voltam. De a tömeg, ahogy elindult keresgélni elsodort magával Ash biztonságos menedékéből. Meg kellet állnom, hogy, próbáljam Vic közelségét bemérni, de valaki fellökött. Nagyon megijedtem. Nem akartam, hogy így végezem holmi összetaposott lányként. Megpróbáltam felülni, de nem tudtam. Valaki rálépett a lábamra. A fájdalom nyílként hasított a bokámba. Fájdalmamba elnyeltem egy sziszegést. De amikor már éppen feladtam, hogy valaki észrevegyen megragadott egy kéz és felrántott. A tömegben az alak eltolta a többi diákot. Alig láttam a könnyfátyoltól, ami a fájdalomtól lett. Már szinte alig bírtam menni, amikor kiértünk a tömeghullámzó sodrából. Remegtek a lábaim majd hirtelen összecsuklottak. Az alak leguggolt mellém majd rám nézett. Vic volt az. A szemembe nézett majd fürkészve végig nézett rajtam majd megnézte a bokám.

- Ez eltörött Liz. Itt kell maradnod. Így nem utazhatsz.

- De igen is ,utazhatok, csak segíts hogy ne vegyék észre.

- Liz ez őrültség.

- Tudom, de én az vagyok alapból nem igaz? Ismersz, ne tagadd le.

- Liz azonnal visszajössz velem

- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak légy szíves. Nem vagy az apám se a barátom. Csak segíts.  - Vic arcán megjelent a sértés, de amilyen jött az érzelem el is múlt.  

- Hát jó gyere. – Állt fel és fogta meg a karom. – És mégis hogy tervezed?

- Csak bízd rám

- Rendben

Csatlakoztunk a tömeghez, ami már kicsit lecsillapodott. Elértük az első akadályt. Amikor már majdnem felém nézett a mögötte lévő hangos társaságra pontosítottam a figyelmét. Gyorsan elhaladtunk mellette. Amikor beértünk az erdőbe hirtelen elengedett majd megfogta a derekam és feldobott a hátára. Az ijedségtől hirtelen sikítottam egyet. 

- Na, most lesz egy kis túránk majd elindult

 - Ha valaki most látna, azt hinné hogy elraboltál és megöltél és most elakarod a hullámat rejteni.

- Ezt akarod?

- Nagyon vicces vagy mondhatom.

- Ezt bóknak vettem

- Én nem annak szántam.

- Nem zavar

- Légyszi tegyél le.

- Oké. – majd hirtelen futni kezdett én meg megdöbbentem. Más volt ez a sebesség másnak vállán, mint a saját lábamon. A következő másodpercbe már láttuk a többieket. – Leszállás mondta Vic nevetve.

- Nem vagy normális. – Majd letett és a szemembe nézett.

- Csak segíteni akartam.

- Nem kell segítséged.

- Szívesen. – Mondta majd ott hagyott. Minden erőmet összeszedtem majd elindultam. Hogy meg ne lássák a bokámat látszat varázslatot használtam. De az energiám fogytán volt és így elég nehéz volt elrejteni. Amikor végre elértük a világunk szélét megnyugodtam. De nem teljesen. Ugranom kellett és valahogy földet érnem. A szememmel Ash-t kerestem. Amikor végre megpillantottam oda mentem hozzá és megkértem, hogy ugorjon velem. Ah meglepődve rám nézet majd hozzám kapcsolta az övét. A lába közé fogott majd neki futott. Én felemeltem lábam majd ugrott. 

Barátok és ellenségek

2.Fejezet

Barátok és nem barátok

-          - Uram atyám Lisa te nagyon durván átalakultál. Egy kis smink meg elegánsabb ruha és úgy fogsz kinézni, mint egy istennő.

-          - Azért ne túlozz. De most már enged, el a nyakam mer, megfojtasz.

-          - Nézzünk egy filmet.

-           - Rendben. - Hirtelen ötletből megnéztünk egy filmet egy szingli csajról majd elaludtunk a kanapén beszélgetés közben. Korábban ébredtem, mint a Bia ezért gondoltam addigra elkészülök, amíg felébred. Hát ilyen lett a végeredmény.

 Amikor felkeltettem úgy nézett rám mintha nem is ismerne majd átölelt. Amikor elkészült elindultunk. Útközben mindenki megnézett. Ez különösen jól esett.

A suliban meghallgattuk az igazgatónő beszédét. Azt mondta, hogy most más lesz, mint tavaly az egész iskolaév. Azt mondták mennyünk az osztálytermekbe és a tanárok majd elmondják. Besétáltunk az osztályterembe és amikor Vic meglátott csak elmosolyodott. Ahogy a padon ült.

 A kis fiús mosolya annyira idegesítő volt, de nem törődtem vele. Leültem mellé mivel még mindig padtársak voltunk majd figyeltem mit fog mondani a tanár.

-          - Nos, gyerekek ma különleges tanévnek nézhetünk elébe mivel nem itt fogtok tanulni.

-          -Micsoda kérdezték egy páran belevágva a tanár szavába.

-          -Mivel nem maradhattok itt örökké. Egyszer mind ki fogjátok járni az iskolát.

-          -Még én is? – Kérdezte Vic mosolyogva. Na, jó ő már 4-szer megbukott.

-          -Te nem olyan biztos. – ere mindenki felnevetett kivéve én.

-          -Most le akar minket küldeni oda? – Kérdeztem kétségbeesetten.

-          -Eliza kisasszony attól tartok igen. De szerintem nem lesz, nagy gondja hisz ön oda tartozik. –Ere mindenki felnevetett. Szerintem nem vicces. Én soha nem éreztem úgy hogy oda tartozok. Mintha én nekem nem az lenne az otthonom. Egy nagyot nyeltem majd rá néztem Vic-re. Ő soha nem volt még lent mivel onnan nagyon messze van a nap. Nem bírtam ki hogy ne kérdezzem, meg hogy mi lesz vele.

-          -És mi lesz vc-el. Ő nem lehet messze a naptól. – Vic is érdeklődve várta erre a választ.

-          -Nos, pontosan erről szerettem volna veletek beszélni. – Majd hirtelen megszólalt a hangosbemondó és az igazgató hangja halottam meg. – Mindenki ma 6 órára készüljön el és az iskola előtt találkozunk. Most mehetnek. -  Mindenki kiáramlott az iskolából kivéve én meg Vic. Velünk sürgősen beszélni akart a tanár.

-          -Nos, Vince és Eliza kérem, hallgassanak meg. Mivel Eliza kisasszony a föld király lánya el tudná azt érni, hogy keres egy olyan helyet, ami lakatlan? És közel van a naphoz.

-          -Szerintem tudok egy ilyen helyről tanár úr.

-          -Remek. Szóval még az lenne a kérésem, hogy laknának együtt. Ilyet normális esetben nem kérnék, de Eliza kisasszony kérem, értse, meg hogy Vince hercegnek védelemre van szüksége.

-          -Micsoda? De hát tanár úr kérem én Biancával szeretnék lakni. Neki kéne inkább védelem nem?

-          -Nem, magának és Vince hercegnek van szüksége védelemre. De most legyenek szívesek. A házuk már meg van. 2 szobás 2 konyhás és 2 fürdőszobás. Megfelelő?

-          -Rendben. – Jelentette ki szórakozottan Vic. Gyilkos szemekkel köszöntem a válaszát majd távoztunk. Amikor kiértünk a suliból Vic utánam szólt. – Ugyan már Lizy most mit vagy úgy oda. Barátok lehetünk.

-          -Veled? Ez most vicc?

-          -Most komolyan Lizy mi bajod van velem?

-          -Hogy mi te mocsok szakítottál velem. Én szerettelek. Összetörted a szívemet most erre most mit mondjak most komolyan mégis? – Megálltam és neki futottam kezet emeltem rá de Bia ott termett és lefogott. Elkezdtem a lábammal kapálózni, hogy megrúgjam de ekkor megkérte Biát Vic hogy pakoljon össze nekem addig mi elmegyünk egyet sétálni Vic-el. Vic elvitt a patakhoz majd leültetett a padra és ő sétált fel alá.

-          -Figyelj Lizy én nem csaltalak meg.

-          -Mi van? Akkor így akartál szakítani.

-          -Talált.

-          -Jó és ezzel mért lett jobb minden?

-          -Legyünk barátok ok?

-          -Ezt kéred tőlem? De miért.

-          -Mert hiányzol. Mint barát

-          - Érdekes. De legyen. nem akarok miattad megbukni.

-          - Na, akkor ki békülünk?

-          -Igen. De én pakolok, szia!

-          -Szia, holnap találkozunk.

Amikor hazaétem Bianca idegesen ült a kanapén karba tett kézzel. Amikor meglátott. Oda jött és átölelt.

-          -Megbántott?

-          -Kibékültünk?

-          -Mi van? De hát megcsalt.

-          -Nem csalt meg csak kellet neki egy ürügy a szakításhoz.

-          -Mi van és te kibékültél vele?

-          -Mint barát.

-          --Biztos?

-          -Igen. Már nem volt szerelmes belém ennyire egyszerű. De a személyiségem hiányzott neki.

-          -Rendben akkor pakoljunk. Jaj alig várom a holnapot. Enyém lesz a nagyobb szoba

-          -Erről is beszélnem kéne veled.

-          -Na jó akkor a ki…

-          -Nem veled fogok lakni.

-          -Mi? Te nem akarsz velem lakni?

-          -De csak…

-          -Nincs csak. Ennyit ér neked a barátságunk most már elegem van belőled. Szia. – Azzal bevágtatott a szobájába. Én csak álltam ott meghökkenve majd láttam, hogy kinyílik az ajtó és idegbeteg rám ordít kedves szobatársam, hogy ki az akivel lakni fogok

-          -Vic!

-          -Azzal. Szóval őt választod. Azt a szemetet. Szóval én csak kis kellék voltam, hogy összejöjj vele. Aztán, majd ha összevesztek majd megint jössz hozzám. Tudod mit!  Te egy elkényeztetett liba vagy.

-          -Nem, a tanár mondta, hogy vele kell laknom, de ne is zavarjon. Én veled akartam – Majd ahogy ki mondtam bevágtattam a szobámba.

-          -Várj… Kiabált elkeseredetten utánam

-          -Bocsi liba vagyok. Nem hallgatok másra. – Mondtam síros vékony hangon. Bevágtam az ajtót és mindent bedobáltam az utazó táskámba majd kisétáltam az ajtón és rohantam Vic-hez. Csak ő volt az egyetlen Bián kívül, akihez mehettem. Útközben tárcsáztam, hogy jöjjön elém. Gyorsaságának köszönhetően 1 perc múlva ott volt előttem. Óvatosan fürkészte az arcomat. Majd elsírtam magam

-Senkim sincsen. – Óvatosan közeledett felém majd átölelt. 

Otthon édes otthon

Előszó

 Kifutottam a házból. Menekültem. Még mindig követ ráadásul most nincsen itt Vic hogy megvédjen.  -A francba. Ezek elöl, nem lehet elfutni. –Mondtam magamnak. Hátrafordultam és belefújtam a levegőbe mire azon egy jégréteg alakult ki. Bár át tudott menni, rajta de kellemetlen lesz neki így nyerek talán néhány másodpercet. Megláttam Vic-et a szemem sarkából, hogy próbál utol érni. Meg kell akadályoznom. Nem szabadna itt lennie. Az oldalamra simítottam a kezem és elrugaszkodtam. Felugrottam egy fára. A lény nem tudott megállni hirtelen így tovább repült. Mielőtt megfordult volna, Vic felugrott hozzám. Megfogta a kezem, de akkor valami hirtelen kitépte a kezemből és neki repítette a fának.

Első fejezet

Újra otthon

Ma szeptember 1.-je van, tehát kezdődik a suli. Mindenki szinte sikoltani tudna ettől a naptó kivéve én és még egy pár ismerősöm. Végre tudom, hogy láthatom azokat, akik közé tartozok. nem kell napszemüveget és kontaktlencsét viselni minden hova.  Hiszen még a szemem színe is elárulta, hogy más vagyok, mint a többiek. Pontosabban valami különös természetfeletti lény.  Na, jó nem sárkány vagy valami ilyesmi, de nem mindennapi képességeim voltak. És ezeket meg kellet tanulnom használni. Ezért egy olyan suliba jártam, ami nem az emberi világba van. Természetesen nem a roxfort az. Na, mindegy a lényeg hogy egy névtelen iskolába jártam ahol olyanok vannak, mint én. És persze a barátaim és a hercegem. Tényleg az. Én vagyok a hercegnője. Ő a nap király fia én meg a föld király lánya. Ezért élek a földön ő meg a napon. bár ez hosszú. Na de térjünk a lényegre hisz el is kéne indulnom valamikor. Felkaptam a napszemcsim megfogtam a bőröndöm és elindultam. Amikor kiértem az utcára a kendőmet a szám elé fogtam. Tiszta beton volt minden. Szörnyű. Gyorsan elmentem a közeli erdőbe és ott megkerestem az emberek által nem látott fát, ami eléggé magas volt ahhoz, hogy elérjem a kaput. Természetesen nem a mennyét. Csak az égbe kellet tenni az iskolát hogy ne, találják meg mások. Elrugaszkodtam a földtől és felugrottam a fa tetejére. Szinte repültem. Jó érzés volt. De nem volt ajánlatos ezt az utat azoknak választani, akik ettek, mert mit ne mondjak nem a legkellemesebb érzés már úgy az utazás. Amikor felértem végre levehettem a szememről a szemüveget és tisztán láthattam. Ugyan olyan volt a világ, mint a földön csak más helyen. Itt is olyan volt szinte minden. Mondjuk a fény nem teljesen, de ez most mellékes. Beléptem a kapun. És egyből láttam egy régi ismerős arcot Biancát. Ő volt a legjobb barátnőm.  

- Szia, milyen volt a nyarad az emberek közt?

- Hú, nagyon jó bár furcsák a szokásaik. És neked?

- Szörnyű volt, kár hogy te a föld másik oldalán voltál.

- Hát igen, de most nekem mennem kéne.

- Mégis hova?- Néztem rá furán. Most az üzletekben semmi sem volt nyitva és nem nagyon volt program vagy valami ilyesmi itt.

- Hát Joe-val találkozunk.

- O tényleg nekem is látnom kéne Vince-t

- Ok akkor, szia talizunk otthon. – Szobatársak voltunk. És mind ketten jobban szerettünk itt lenni ezért ezt tekintettük otthonunknak. Gyorsan haza futottam lepakoltam a cuccaimat majd extra sebességgel elfutottam a patakhoz. Mindig ott szoktunk találkozni. Amikor oda értem háttal ált nekem. Annyira örültem, hogy gondolkozás nélkül a hátára ugrottam. Puszit nyomtam az arcára majd letett. Szembe fordult velem. Megfogta a kezemet majd leültünk egy padra.

- Szia, annyira örülök neked.

- Figyelj beszélnünk, kéne. - Nagyon feszült volt féltem, hogy valami baja van.

- Miről? Baj van?

- Hát az a helyzet hogy megismerkedtem egy lánnyal és… - Akkor esett le, hogy mit akar mondani.

- Te most szakítasz velem? – Kérdeztem könnyes szemmel.

- Nézd nem mondtam volna el, ha nem akarnék szakítani. Erre azért nem számítottam. Hogy így megaláz ez a mocsok. Felálltam odamentem a képe elé felnézett rám, erre egy hatalmas pofont ajándékoztam a számára. Majd felnézett rám. Először néztem a szemébe és a szeméből mást olvastam, ki, mint amit számítottam. Megbánást és valami olyat, amit nem is értettem. nem tudnám szavakba foglalni, de a furán nézhetett ki, hogy ott ácsorgok ezért megfordultam és elegánsan távoztam. De amikor már beértem a házunkba úgy sírtam, hogy az szinte már fájt. Életem szerelme ennyi év után megcsal. De ki lehetett az a csaj? A legrosszabb ara gondolni, hogy lehet, hogy ismerem.

Elég sokat sírhattam, mert estére úgy nézhettem ki mint egy banya mivel amikor Bianca meglátott hátrahőkölt.

-        -  Jézusom jól vagy? - dobta le a cuccait hanyagul és leült mellém a földre.

-      -    Vége

-        -   Minek?

-        -  Vic és köztem. - majd elsírtam magam. Bianca átölelt majd megvigasztalt.

-     -     Felejtsd el azt a barmot. Különben is, ha ilyen szemét, akkor örülj neki, hogy már nincs veled.

-    -      Igazad van mondtam a szememet törölgetve. – Majd egy olyan ötlet jutott az eszembe, ami tökéletesnek bizonyult - Meg van!

-   -       Mi van meg? – Felpattantam és berohantam a mosdóba.

-      -    Van még szőke hajfestéked?

-       -   Minek az neked? Így és szép a hajad

-          Szőkén jobb lesz hidd el. – Tétován rám nézett majd elmondta hol találom. Amikor megmostam a hajam és befestettem betekertem egy törülközőbe. Felvettem köntösömet majd bebattyogtam a szobámba. Amikor felöltöztem és kimentem Bianca először szóra emelte a száját majd inkább nem szolt, semmit. Látta, hogy még mindig takarom a hajam. Amikor levettem a törülközőt már száraz hajamról Bianca sikoltott egyelt és a nyakamba ugrott.