2.Fejezet
Barátok és nem
barátok
-
- Uram atyám Lisa te nagyon durván átalakultál.
Egy kis smink meg elegánsabb ruha és úgy fogsz kinézni, mint egy istennő.
-
- Azért ne túlozz. De most már enged, el a
nyakam mer, megfojtasz.
-
- Nézzünk egy filmet.
-
- Rendben.
- Hirtelen ötletből megnéztünk egy filmet egy szingli csajról majd elaludtunk a
kanapén beszélgetés közben. Korábban ébredtem, mint a Bia ezért gondoltam
addigra elkészülök, amíg felébred. Hát ilyen lett a végeredmény.
Amikor
felkeltettem úgy nézett rám mintha nem is ismerne majd átölelt. Amikor
elkészült elindultunk. Útközben mindenki megnézett. Ez különösen jól esett.
A suliban meghallgattuk az igazgatónő beszédét. Azt mondta,
hogy most más lesz, mint tavaly az egész iskolaév. Azt mondták mennyünk az
osztálytermekbe és a tanárok majd elmondják. Besétáltunk az osztályterembe és
amikor Vic meglátott csak elmosolyodott. Ahogy a padon ült.
A kis fiús mosolya
annyira idegesítő volt, de nem törődtem vele. Leültem mellé mivel még mindig
padtársak voltunk majd figyeltem mit fog mondani a tanár.
-
- Nos, gyerekek ma különleges tanévnek nézhetünk
elébe mivel nem itt fogtok tanulni.
-
-Micsoda kérdezték egy páran belevágva a tanár
szavába.
-
-Mivel nem maradhattok itt örökké. Egyszer mind
ki fogjátok járni az iskolát.
-
-Még én is? – Kérdezte Vic mosolyogva. Na, jó ő
már 4-szer megbukott.
-
-Te nem olyan biztos. – ere mindenki felnevetett
kivéve én.
-
-Most le akar minket küldeni oda? – Kérdeztem
kétségbeesetten.
-
-Eliza kisasszony attól tartok igen. De
szerintem nem lesz, nagy gondja hisz ön oda tartozik. –Ere mindenki
felnevetett. Szerintem nem vicces. Én soha nem éreztem úgy hogy oda tartozok.
Mintha én nekem nem az lenne az otthonom. Egy nagyot nyeltem majd rá néztem
Vic-re. Ő soha nem volt még lent mivel onnan nagyon messze van a nap. Nem
bírtam ki hogy ne kérdezzem, meg hogy mi lesz vele.
-
-És mi lesz vc-el. Ő nem lehet messze a naptól.
– Vic is érdeklődve várta erre a választ.
-
-Nos, pontosan erről szerettem volna veletek
beszélni. – Majd hirtelen megszólalt a hangosbemondó és az igazgató hangja
halottam meg. – Mindenki ma 6 órára készüljön el és az iskola előtt
találkozunk. Most mehetnek. - Mindenki
kiáramlott az iskolából kivéve én meg Vic. Velünk sürgősen beszélni akart a
tanár.
-
-Nos, Vince és Eliza kérem, hallgassanak meg.
Mivel Eliza kisasszony a föld király lánya el tudná azt érni, hogy keres egy
olyan helyet, ami lakatlan? És közel van a naphoz.
-
-Szerintem tudok egy ilyen helyről tanár úr.
-
-Remek. Szóval még az lenne a kérésem, hogy
laknának együtt. Ilyet normális esetben nem kérnék, de Eliza kisasszony kérem,
értse, meg hogy Vince hercegnek védelemre van szüksége.
-
-Micsoda? De hát tanár úr kérem én Biancával
szeretnék lakni. Neki kéne inkább védelem nem?
-
-Nem, magának és Vince hercegnek van szüksége
védelemre. De most legyenek szívesek. A házuk már meg van. 2 szobás 2 konyhás
és 2 fürdőszobás. Megfelelő?
-
-Rendben. – Jelentette ki szórakozottan Vic.
Gyilkos szemekkel köszöntem a válaszát majd távoztunk. Amikor kiértünk a suliból
Vic utánam szólt. – Ugyan már Lizy most mit vagy úgy oda. Barátok lehetünk.
-
-Veled? Ez most vicc?
-
-Most komolyan Lizy mi bajod van velem?
-
-Hogy mi te mocsok szakítottál velem. Én
szerettelek. Összetörted a szívemet most erre most mit mondjak most komolyan
mégis? – Megálltam és neki futottam kezet emeltem rá de Bia ott termett és
lefogott. Elkezdtem a lábammal kapálózni, hogy megrúgjam de ekkor megkérte Biát
Vic hogy pakoljon össze nekem addig mi elmegyünk egyet sétálni Vic-el. Vic
elvitt a patakhoz majd leültetett a padra és ő sétált fel alá.
-
-Figyelj Lizy én nem csaltalak meg.
-
-Mi van? Akkor így akartál szakítani.
-
-Talált.
-
-Jó és ezzel mért lett jobb minden?
-
-Legyünk barátok ok?
-
-Ezt kéred tőlem? De miért.
-
-Mert hiányzol. Mint barát
-
- Érdekes. De legyen. nem akarok miattad
megbukni.
-
- Na, akkor ki békülünk?
-
-Igen. De én pakolok, szia!
-
-Szia, holnap találkozunk.
Amikor hazaétem Bianca idegesen
ült a kanapén karba tett kézzel. Amikor meglátott. Oda jött és átölelt.
-
-Megbántott?
-
-Kibékültünk?
-
-Mi van? De hát megcsalt.
-
-Nem csalt meg csak kellet neki egy ürügy a
szakításhoz.
-
-Mi van és te kibékültél vele?
-
-Mint barát.
-
--Biztos?
-
-Igen. Már nem volt szerelmes belém ennyire
egyszerű. De a személyiségem hiányzott neki.
-
-Rendben akkor pakoljunk. Jaj alig várom a
holnapot. Enyém lesz a nagyobb szoba
-
-Erről is beszélnem kéne veled.
-
-Na jó akkor a ki…
-
-Nem veled fogok lakni.
-
-Mi? Te nem akarsz velem lakni?
-
-De csak…
-
-Nincs csak. Ennyit ér neked a barátságunk most már
elegem van belőled. Szia. – Azzal bevágtatott a szobájába. Én csak álltam ott
meghökkenve majd láttam, hogy kinyílik az ajtó és idegbeteg rám ordít kedves
szobatársam, hogy ki az akivel lakni fogok
-
-Vic!
-
-Azzal. Szóval őt választod. Azt a szemetet.
Szóval én csak kis kellék voltam, hogy összejöjj vele. Aztán, majd ha
összevesztek majd megint jössz hozzám. Tudod mit! Te egy elkényeztetett liba vagy.
-
-Nem, a tanár mondta, hogy vele kell laknom, de
ne is zavarjon. Én veled akartam – Majd ahogy ki mondtam bevágtattam a
szobámba.
-
-Várj… Kiabált elkeseredetten utánam
-
-Bocsi liba vagyok. Nem hallgatok másra. –
Mondtam síros vékony hangon. Bevágtam az ajtót és mindent bedobáltam az utazó
táskámba majd kisétáltam az ajtón és rohantam Vic-hez. Csak ő volt az egyetlen
Bián kívül, akihez mehettem. Útközben tárcsáztam, hogy jöjjön elém.
Gyorsaságának köszönhetően 1 perc múlva ott volt előttem. Óvatosan fürkészte az
arcomat. Majd elsírtam magam
-Senkim sincsen. – Óvatosan közeledett felém majd
átölelt. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése